LASTOVO - A KARNEVÁLSZIGET

A szárazföldtől és a rohanó civilizációtól való igen nagy távolsága révén Lastovo hihetetlenül sokat megőrzött többévszázados hagyományrendszeréből. E gazdag kultúrtörténeti kincstárból most csak egy momentumot szeretnénk kiragadni - a több mint négyszáz éves múltra visszatekintő POKLAD karneváli hagyományát. Látogasson el most legalább a képernyőn Lastovora, és ismerkedjen meg a sziget érdekes farsangi népszokásával! Ha pedig sikerült felkeltenünk érdeklődését, miért ne látogatna el akár már az idén tavasszal erre a különlegesen megkapó szigetre.…? A "Poklad" Lastovo sziget különleges farsangi népszokása, melyre a karneváli szokásokkal összhangban a télutón szokott sor kerülni, amikor a téli hideg napok lassú egyhangúságát kezdik felváltani az egyre hosszabbodó, egyre mozgalmasabb nappalok. A karnevál általános hagyományrendszere az ókori Róma Dionüszosz-ünnepségeiben gyökerezik, amellyel az emberek a tavasz kezdetét, a természet újjáéledését és a fellángoló tavaszi életerőt ünnepelték. A keresztény világban a karnevál más szimbolikájú lett - a húsvétig tartó lélekerősítő nagyböjtöt megelőző vidámságok időszaka. A lastovoi Poklad hagyománya egy egészen konkrét múltbéli eseményhez kapcsolódik, mely szimbolikáját tekintve egyáltalán nem áll távol a farsangi ünnepségek népi hagyományától. A legenda szerint egyszer katalán kalózok törtek rá Korcsula városára, akik nemsokkal a rajtaütés után megüzenték a lastovoiaknak, hogy hamarosan az ő szigetük ellen is támadást intéznek. A szigetlakók erre azonban nem ijedtek meg, hanem alaposan felfegyverkezve maguk indultak Korcsula felé, hogy tengeri támadást indítsanak a fenyegető katalánok ellen. Az otthonmaradt asszonyok és gyerekek Szent Györgyhöz imádkoztak, hogy segítse meg a lastovoi férfiakat a harcban, aki meg is hallgatta őket - időköben ugyanis óriási vihar kerekedett a tengeren, amely szétzúzta a kalózhajókat. A győztes lastovoi harcosoknak sikerült elfogniuk a hírvivőt, akivel a kalózok annakidején megüzenték, hogy Lastovot is megtámadják - büntetésből egy szamárra ültetve körbehurcolták a szigeten, majd elítélték és élve megégették. A népszokás precíz "forgatókönyv" szerint megy végbe: a helybéliek a hamvazószerdát közvetlenül megelőző hétfői napon kora reggel nekiülnek, hogy összerakják és felöltöztessék a Poklad-bábut. Testét rongyokból, szalmából és fűrészporból állítják össze, míg a rongydarabokból varrott lábakat a temető környékéről származó homokkal töltik meg. Ezután kerül rá a pirosas, egyenruhaszerű öltözék, fejére pedig szintén piros fez. Arcát befeketítik szénnel, a végén pedig még egy cigarettát is beledugnak a szájába. Miután elkészült a bábu, a farsangolók körbejárják a falubéli házakat és tréfás jeleneteket előadva mindenhonnan kérnek néhány tojást.

Másnap délelőtt a helybéli templomtorony órája már 11 órakor elüti a delet. Erre minden falubéli abbahagyja a munkáját, pihennek egyet, majd a farsangolásban leginkább elöljárók lantot ragadnak, s hangos zene és énekszó mellett megindul a tarka karneváli menet. A bábut felültetik a falu legszebb szamarára, elé egy zászlóvivőt állítanak, és így járják végig a környéket. Először a polgármester házához mennek, hogy engedélyt kérjenek a helység tekintélyes polgárainak végiglátogatásához, amely aztán eltart egészen napnyugtáig. Estefelé a templom melletti szabad téren kardokkal bemutatott hagyományos táncot lejtenek, melynek végén feltűzik egy jókora karóra a poklad-bábut, és hangos kurjongatások közepette elégetik. Mikor az utolsó darabkái is elégtek, lassan mindenki hazafelé veszi az útját - az ismét megszólaló harangok a farsangi mulatság végét jelzik.