HU
EN
CZ
DE
HR
ES
FR
IT
PL
RO
SK
SL
Dubrovnik messzeföldön ismert a hírességek körében, de csak egyike a számtalan
gyönyörű horvátországi úticélnak. Kiválasztottunk az Önök részére néhány
kevésbé ismert látnivalót, amelyeket viszont feltétlenül érdemes meglátogatni.
A www.interpressmagazin.hu ajánlásával.
DVIGRAD - a város, amelyben 1631-ben megállt az idő
Dvigrad, amelynek neve a korabeli írásos emlékekben Dvograd vagy Dvagrad-ként szerepel, az Isztriai-félsziget, de egész Horvátország egyedülálló régészeti lelőhelye, amelyet gyakran csak horvátországi Pompei-ként emlegetnek. A legértékesebb régészeti leletek a kora-középkorból származnak, amikor egy erődítményváros állt a mai település helyén. Dvigrad közép Isztria nyugati részén, Limska draga területén található, kb. 3 kilométerre Kanfara-tól és 18 kilométerre Rovinj-tól, így könnyen megközelíthető a régió két legnagyobb idegenforgalmi központjából, Rovinj-ból és Poreč-ből is.
A régészeti leletek azt bizonyítják, hogy a település két erődítményből állt, amelyek korbeli neve Parentino és Moncastello volt. Parentino, amelynek romjai mind a mai napig láthatóak, már a középkor kezdetén elnéptelenedett, míg a szomszédos Moncastello, azaz Duecastelli (Dvigrad) stratégiai jelentősége miatt a Velencei Köztársaság idején élte virágkorát. A város fellendülése egészen 1631-ig tartott, amikor a településen pusztító pestisjárvány elől menekülő lakosok elhagyták, és az alacsonyabban fekvő Kanfar helyén új várost alapítottak.
Dvigrad különlegessége abban rejlik, hogy mind a mai napig változatlanul maradtak fenn mindazok a történelmi emlékek, amelyek alapján a legapróbb részletekig rekonstruálható az a korabeli életforma, amely elhagyásának idejéig jellemezte a várost. Ebben a tekintetben nincs egyetlen hasonló település sem Horvátországban, a leghasonlóbb régészeti lelőhely pedig a Napoly közelében található ókori Pompei. Dvigrad mai képe egy jellegzetes középkori város szerkezeti elemeit tárja a látogatók elé: a települést vastag falak és bástyák vették körül, még ma is láthatóak a várost alkotó 220 épület falai és a korabeli utcák. A város közepén található dombon emelkedik a - XI. századból származó - Szent Szófia templom, amelynek XIV. századi szószéke ma már a Kanfar-i templomot díszíti. A környéken több egyházi emlék is található, a temető mellett épült templomocska falain például XV. századi freskók láthatóak. A régészeti emlékek mellett, Dvigrad-hoz számos legenda és történet fűződik. Ezek egyike szerint a közeli Mrgani falu egy XVII. századi angol kalandorról, bizonyos Henry Morgan-ről kapta a nevét, aki itt rejtette el kincseit, amelyek után már számos kincskereső kutatott.
Szállás: Rovinj, Poreč, Funtana, Vrsar, Nova Vas, Rovinjsko selo
HUM - a világ legkisebb városa a Guiness rekordok könyve
szerint
Isztria belsejében, 14 kilométerre délkeletre Buzet-től található a világ legkisebb városa, a mindössze 23 lelket számláló Hum. A korabeli források még 1102-ben említik először a városkát Chlom néven, ennek alapján olasz neve - amely mind a mai napig fennmaradt - Colmo. Annak ellenére, hogy Hum a középkorban keletkezett, híven tükrözi az ókori városi építészet jellegzetességeit. A város a glagolita írásosság egyik jelentős központja volt a középkorban.
A települést egyik oldalról városfalak és bástyák rendszere védi, míg a másik oldalról a lakóházak külső falai óvják. A harangtorony 1552-ben készült, a Szent Jeromos templomban pedig későgótikus kelyhek, szentségtartók és egyéb egyházi tárgyak gazdag gyűjteménye található. A templom falait XII. századi, erős bizánci hatásról tanúskodó freskók díszítik, ami nem is annyira hihetetlen, ha tudjuk, hogy a város volt a pátriárka egyik leggazdagabb tisztviselőjének székhelye. Hum jelentősége abban is rejlik, hogy a közeli Roč volt a glagolita írásosság legfontosabb központja a középkorban. A templomban mind a mai napig látható egy XII. századi glagolita falfelirat, amely az Isztiai-félszigeten található legrégibb glagolita emlékek közé tartozik. Ennek az értékes leletnek a tiszteletére alakították ki 1977-ben a 7 kilométer hosszú, Hum-tól Roč-ig húzódó Glagolita fasort, amelynek mentén 11 emlékművet állítottak fel.
Szállás: Opatija, Motovun, Lovran, Rijeka, Mošćenićka Draga
MAKARSKA
- a város, amelyben a világ legértékesebb csigáit és kagylóit őrzik
Makarska-ban, a ferences rendi kolostor pincéjében található az a Múzeum, amelynek csiga- és kagylógyűjteményét a világ legértékesebbjeként tartják számon. A kagylók illetve csigák nem csak morfológiai és biológiai szempontok szerint lettek kiállítva, hanem megismerkedhetünk történelmi és kulturális jelentőségükkel is, így érdekes információkkal gazdagodhatunk a kagylók fogyasztásáról, illetve fizetőeszközként való használatáról is. A Múzeum ad otthont a környéken talált fosszilis leleteknek is. A gyűjtemény részét képző kiállítási tárgyak zöme az Adriai-tengerből származik, de kerültek ide érdekességek a világ számos tengeréből és óceánjából is, így a Kagylómúzeum nem csak regionális jelentőségű. A kolostor további különleges értékei közé tartozik az itt található rendezett arhívum, gazdag könyvtár, illetve nagyértékű kép- és műtárgy gyűjtemény.
Szállás: Makarska, Omiš, Podgora, Tučepi, Igrane, Gradac, Bratus, Brela, Živogošće
STON
- a város, amelyben az "európai kínai fal" található
Ston illetve Mali Ston között található az az erődítményfal, amelyet a XIV. században a török támadások ellen építettek. Később a Dubrovniki Köztársaság idején, megerősítették és kibővítették ezeket a falakat, amelyek teljes hossza 5,5 kilométer. A fal mentén összesen 40 bástya és 7 torony helyezkedett el, hatalmas kiterjedése és szilárdsága miatt pedig megkapta az "európai kínai fal" jelzőt is. A részletesen kidolgozott védelmi rendszer alapjait három torony szolgáltatta, ezek a Ston-ban található Veliki Kaštio, a Mali Ston-ban látható Koruna, illetve a közeli dombra épült Podzvizd, amelyeknek köszönhetően az erődítmény szinte bevehetetlen volt a szárazföld felöl. A Veliki Kaštio egyidejűleg lakóépületként, gabona- és fegyverraktárként is szolgált. Az öt, tengerre néző bástyából álló Koruna építését 1347-ben kezdték meg, és évszázadokon át innen hajózták ki az itt előállított sót. A Dubrovniki Köztársaság bukása után elkezdődött a fal fokozatos lebontása, az innen származó köveket a közeli iskolák és egyéb középületek építésénél is felhasználták. Máig látható a három torony, illetve a fal egyes részeinek a maradványa, de kár lenne kihagyni a híres stoni kagylótelepekről származó osztrigát is.
Szállás: Brijesta, Broce, Dingač, Mali Ston, Veliki Ston, Cavtat, Dubrovnik, Plat, Janjina, Kućište, Luka Dubrava, Prapratna, Orebić, Trpanj, Viganj, Žuljana, Zaton, Srebreno
KORČULA
- a halcsont alaprajzú utcáiról híres város
Korčula városszerkezete a tervszerű középkori építészet iskolapéldája. A város tervezésénél maximálisan figyelembe vették a talaj adta lehetőségeket. Az építkezést a XIII. században kezdték. Az ésszerű városfejlesztés eredményeképpen a települést egy keleti illetve nyugati részre osztották, amelyeket a város főutcája választott el egymástól. A főutca egy széles térbe torkollik, itt található a város főtere, amelyen a korčulai székesegyház található.
Mivel a várost falak veszik körül, a főutcából halcsontszerűen kiágazó mellékutcák haladnak a városfalak felé. Ennek a várostervezésnek köszönhető, hogy Korčula utcái reggel és este napfényben fürdenek, délben pedig a házak falainak köszönhetően hűsítő árnyékba borulnak. A városban fellelhető számos építészeti remekmű közül is kiemelkedik a Székesegyház, a Városháza, az Apátsági Kincstár és a Városi Múzeum. Az Apátsági Kincstár a Székesegyház déli oldala mentén található, az itt látható értéktárgyak - amelyek a leggazdagabb ilyen jellegű dalmáciai gyűjteménynek számítanak - hét teremben lettek elhelyezve. A gyűjtemény legértékesebb darabjai a XII. századból származó illuminált kéziratok, aranyhímzésű ruhák, arany-, ezüst-, és porcelántárgyak, ritka pénzérmék, illetve értékes bútorok, a falakat pedig híres hazai és külföldi művészek festményei díszítik.
Korčula nevezetességei közé tartozik a máig fennmaradt középkori lovagi játék az úgynevezett "moreška" is. Ebben a játékban - amelynek hagyománya a XII. századra nyúlik vissza - a táncosok karddal küzdenek a leányzók kegyiért.
Szállás: Korčula, Vela Luka, Lumbarda, Blato, Prigradica, Brna, Prižba, Račišće, Garma, Smokvica
BRAČ
- a szörfösök paradicsoma és a kősziklába vájt remetelak szigete
A világszerte híres Bol és a szörfösök kedvelt helyének számító "Zlatni rat" strand közvetlen közelében fekszik a Blaca-öböl, amelytől mindössze 2 kilométerre a szárazföld belseje felé található egy rendkívül különleges település. Itt található az a kősziklába vájt - mind a mai napig csak gyalogosan megközelíthető - remetelak, amelyet a XV. században emeltek a szigeten élő glagolita szerzetesek.
A török elöl menekülő szerzetesek ezt a megközelíthetetlen, száraz, kietlen és a sziget belsejében található vidéket választották menedékül. Eleinte az itt található Ljubitovica-barlangban telepedtek le, melynek szomszédságában emelték a későbbiekben a mai is látható templomot és kolostort. Blaca egészen 1963-ig folyamatosan lakott volt, azóta pedig az egész épületegyüttes tudományos intézményként működik. Az épületek egyedi építészeti egységet alkotnak, különleges értékük pedig az itt található néprajzi gyűjtemény: konyha, kenyérsütő kemence, a kőbe vájt termekhez tartozó gazdagon díszített bútorok, illetve a kivételesen gazdag könyvtár, amelyben többek közt megtalálható H. Hondius i J. Iasonius 1623-ból származó értékes atlasza is.
Az épületegyüttes további részei az arhívum, a kis nyomda és a csillagvizsgáló, amely a világszerte elismert csillagász, Niko Miličević atya tulajdonában volt. Miličević volt egyébként Blaca utolsó papja, akinek munkái évtizedekig jelentek meg a tekintélyes bécsi Astronomische Nachrichten című lapban. Említést érdemelnek a XVII. század második felének velencei iskolájához tartozó festők alkotásai is.
Szállás: Bol, Pućišća, Pražnica, Postira, Nerežišća, Milna, Splitska, Sumartin, Sutivan, Supetar
VIS
- a hajóácsok varázslatos szigete
A Vis szigetén található Komiža-t a történelmi források először a XII. században említik. A XVI. századtól kezdődően a legjelentősebb dalmáciai halászfalúként tartották számon. Az itteni halászok a nagyobb fogás érdekében gyakran hajóztak ki a nyílt tengerre, illetve a távoli Palagruža és Svetac szigetekig, ezért szükségük volt egy olyan halászhajóra, amely ilyen körülmények között is tökéletesen működik. Így alkották meg a Vis-szigeti hajóépítő mesterek a "falkuša"-t, amely kivételes hajózási tulajdonságokkal bírt.
A "falkuša" egy különleges hajó, amelyen a vitorla mellett öt pár evező is található - ezek biztosítják a hajó haladását szélcsendes időben. A hajó kilenc méter hosszú, 2,90 méter széles, a fővitorla magassága pedig megegyezik a hajó hosszával, tehát az is kilenc méter. Más hajóktól nem csak mérete, hanem anyaga is megkülönböztette. Építéséhez kizárólag a Svetac-szigetről származó fenyőt használtak. Mivel ezen a szigeten rendkívül vékony a termőföld, illetve szinte állandóan ki van téve a szél és a tenger romboló hatásának, érthető, hogy az itt megélő fenyő még a legszélsőségesebb körülményeket is kibírja. A főgerendát tölgyfából készítették, míg a hajó külső borításához vörösfenyőt használtak.
A "falkuša"-hoz tartozó állandó felszerelés részei voltak a sózott hal tárolására használt fahordók, a vizet és a bort külön edényekben tartották, a kifogott halat pedig fonott kosarakban szállították. A halászok munkájuk során hálót, iránytűt és lámpást is használtak. A "falkuša"-t, amely 1998 óta az UNESCO Világörökség részét képezi, egészen a XX. századig rendszeresen használták.
Szállás: Komiža, Vis, Rukavac
A www.interpressmagazin.hu ajánlásával.
Dvigrad, amelynek neve a korabeli írásos emlékekben Dvograd vagy Dvagrad-ként szerepel, az Isztriai-félsziget, de egész Horvátország egyedülálló régészeti lelőhelye, amelyet gyakran csak horvátországi Pompei-ként emlegetnek. A legértékesebb régészeti leletek a kora-középkorból származnak, amikor egy erődítményváros állt a mai település helyén. Dvigrad közép Isztria nyugati részén, Limska draga területén található, kb. 3 kilométerre Kanfara-tól és 18 kilométerre Rovinj-tól, így könnyen megközelíthető a régió két legnagyobb idegenforgalmi központjából, Rovinj-ból és Poreč-ből is.
A régészeti leletek azt bizonyítják, hogy a település két erődítményből állt, amelyek korbeli neve Parentino és Moncastello volt. Parentino, amelynek romjai mind a mai napig láthatóak, már a középkor kezdetén elnéptelenedett, míg a szomszédos Moncastello, azaz Duecastelli (Dvigrad) stratégiai jelentősége miatt a Velencei Köztársaság idején élte virágkorát. A város fellendülése egészen 1631-ig tartott, amikor a településen pusztító pestisjárvány elől menekülő lakosok elhagyták, és az alacsonyabban fekvő Kanfar helyén új várost alapítottak.
Dvigrad különlegessége abban rejlik, hogy mind a mai napig változatlanul maradtak fenn mindazok a történelmi emlékek, amelyek alapján a legapróbb részletekig rekonstruálható az a korabeli életforma, amely elhagyásának idejéig jellemezte a várost. Ebben a tekintetben nincs egyetlen hasonló település sem Horvátországban, a leghasonlóbb régészeti lelőhely pedig a Napoly közelében található ókori Pompei. Dvigrad mai képe egy jellegzetes középkori város szerkezeti elemeit tárja a látogatók elé: a települést vastag falak és bástyák vették körül, még ma is láthatóak a várost alkotó 220 épület falai és a korabeli utcák. A város közepén található dombon emelkedik a - XI. századból származó - Szent Szófia templom, amelynek XIV. századi szószéke ma már a Kanfar-i templomot díszíti. A környéken több egyházi emlék is található, a temető mellett épült templomocska falain például XV. századi freskók láthatóak. A régészeti emlékek mellett, Dvigrad-hoz számos legenda és történet fűződik. Ezek egyike szerint a közeli Mrgani falu egy XVII. századi angol kalandorról, bizonyos Henry Morgan-ről kapta a nevét, aki itt rejtette el kincseit, amelyek után már számos kincskereső kutatott.
Szállás: Rovinj, Poreč, Funtana, Vrsar, Nova Vas, Rovinjsko selo
Isztria belsejében, 14 kilométerre délkeletre Buzet-től található a világ legkisebb városa, a mindössze 23 lelket számláló Hum. A korabeli források még 1102-ben említik először a városkát Chlom néven, ennek alapján olasz neve - amely mind a mai napig fennmaradt - Colmo. Annak ellenére, hogy Hum a középkorban keletkezett, híven tükrözi az ókori városi építészet jellegzetességeit. A város a glagolita írásosság egyik jelentős központja volt a középkorban.
A települést egyik oldalról városfalak és bástyák rendszere védi, míg a másik oldalról a lakóházak külső falai óvják. A harangtorony 1552-ben készült, a Szent Jeromos templomban pedig későgótikus kelyhek, szentségtartók és egyéb egyházi tárgyak gazdag gyűjteménye található. A templom falait XII. századi, erős bizánci hatásról tanúskodó freskók díszítik, ami nem is annyira hihetetlen, ha tudjuk, hogy a város volt a pátriárka egyik leggazdagabb tisztviselőjének székhelye. Hum jelentősége abban is rejlik, hogy a közeli Roč volt a glagolita írásosság legfontosabb központja a középkorban. A templomban mind a mai napig látható egy XII. századi glagolita falfelirat, amely az Isztiai-félszigeten található legrégibb glagolita emlékek közé tartozik. Ennek az értékes leletnek a tiszteletére alakították ki 1977-ben a 7 kilométer hosszú, Hum-tól Roč-ig húzódó Glagolita fasort, amelynek mentén 11 emlékművet állítottak fel.
Szállás: Opatija, Motovun, Lovran, Rijeka, Mošćenićka Draga
Makarska-ban, a ferences rendi kolostor pincéjében található az a Múzeum, amelynek csiga- és kagylógyűjteményét a világ legértékesebbjeként tartják számon. A kagylók illetve csigák nem csak morfológiai és biológiai szempontok szerint lettek kiállítva, hanem megismerkedhetünk történelmi és kulturális jelentőségükkel is, így érdekes információkkal gazdagodhatunk a kagylók fogyasztásáról, illetve fizetőeszközként való használatáról is. A Múzeum ad otthont a környéken talált fosszilis leleteknek is. A gyűjtemény részét képző kiállítási tárgyak zöme az Adriai-tengerből származik, de kerültek ide érdekességek a világ számos tengeréből és óceánjából is, így a Kagylómúzeum nem csak regionális jelentőségű. A kolostor további különleges értékei közé tartozik az itt található rendezett arhívum, gazdag könyvtár, illetve nagyértékű kép- és műtárgy gyűjtemény.
Szállás: Makarska, Omiš, Podgora, Tučepi, Igrane, Gradac, Bratus, Brela, Živogošće
Ston illetve Mali Ston között található az az erődítményfal, amelyet a XIV. században a török támadások ellen építettek. Később a Dubrovniki Köztársaság idején, megerősítették és kibővítették ezeket a falakat, amelyek teljes hossza 5,5 kilométer. A fal mentén összesen 40 bástya és 7 torony helyezkedett el, hatalmas kiterjedése és szilárdsága miatt pedig megkapta az "európai kínai fal" jelzőt is. A részletesen kidolgozott védelmi rendszer alapjait három torony szolgáltatta, ezek a Ston-ban található Veliki Kaštio, a Mali Ston-ban látható Koruna, illetve a közeli dombra épült Podzvizd, amelyeknek köszönhetően az erődítmény szinte bevehetetlen volt a szárazföld felöl. A Veliki Kaštio egyidejűleg lakóépületként, gabona- és fegyverraktárként is szolgált. Az öt, tengerre néző bástyából álló Koruna építését 1347-ben kezdték meg, és évszázadokon át innen hajózták ki az itt előállított sót. A Dubrovniki Köztársaság bukása után elkezdődött a fal fokozatos lebontása, az innen származó köveket a közeli iskolák és egyéb középületek építésénél is felhasználták. Máig látható a három torony, illetve a fal egyes részeinek a maradványa, de kár lenne kihagyni a híres stoni kagylótelepekről származó osztrigát is.
Szállás: Brijesta, Broce, Dingač, Mali Ston, Veliki Ston, Cavtat, Dubrovnik, Plat, Janjina, Kućište, Luka Dubrava, Prapratna, Orebić, Trpanj, Viganj, Žuljana, Zaton, Srebreno
Korčula városszerkezete a tervszerű középkori építészet iskolapéldája. A város tervezésénél maximálisan figyelembe vették a talaj adta lehetőségeket. Az építkezést a XIII. században kezdték. Az ésszerű városfejlesztés eredményeképpen a települést egy keleti illetve nyugati részre osztották, amelyeket a város főutcája választott el egymástól. A főutca egy széles térbe torkollik, itt található a város főtere, amelyen a korčulai székesegyház található.
Mivel a várost falak veszik körül, a főutcából halcsontszerűen kiágazó mellékutcák haladnak a városfalak felé. Ennek a várostervezésnek köszönhető, hogy Korčula utcái reggel és este napfényben fürdenek, délben pedig a házak falainak köszönhetően hűsítő árnyékba borulnak. A városban fellelhető számos építészeti remekmű közül is kiemelkedik a Székesegyház, a Városháza, az Apátsági Kincstár és a Városi Múzeum. Az Apátsági Kincstár a Székesegyház déli oldala mentén található, az itt látható értéktárgyak - amelyek a leggazdagabb ilyen jellegű dalmáciai gyűjteménynek számítanak - hét teremben lettek elhelyezve. A gyűjtemény legértékesebb darabjai a XII. századból származó illuminált kéziratok, aranyhímzésű ruhák, arany-, ezüst-, és porcelántárgyak, ritka pénzérmék, illetve értékes bútorok, a falakat pedig híres hazai és külföldi művészek festményei díszítik.
Korčula nevezetességei közé tartozik a máig fennmaradt középkori lovagi játék az úgynevezett "moreška" is. Ebben a játékban - amelynek hagyománya a XII. századra nyúlik vissza - a táncosok karddal küzdenek a leányzók kegyiért.
Szállás: Korčula, Vela Luka, Lumbarda, Blato, Prigradica, Brna, Prižba, Račišće, Garma, Smokvica
A világszerte híres Bol és a szörfösök kedvelt helyének számító "Zlatni rat" strand közvetlen közelében fekszik a Blaca-öböl, amelytől mindössze 2 kilométerre a szárazföld belseje felé található egy rendkívül különleges település. Itt található az a kősziklába vájt - mind a mai napig csak gyalogosan megközelíthető - remetelak, amelyet a XV. században emeltek a szigeten élő glagolita szerzetesek.
A török elöl menekülő szerzetesek ezt a megközelíthetetlen, száraz, kietlen és a sziget belsejében található vidéket választották menedékül. Eleinte az itt található Ljubitovica-barlangban telepedtek le, melynek szomszédságában emelték a későbbiekben a mai is látható templomot és kolostort. Blaca egészen 1963-ig folyamatosan lakott volt, azóta pedig az egész épületegyüttes tudományos intézményként működik. Az épületek egyedi építészeti egységet alkotnak, különleges értékük pedig az itt található néprajzi gyűjtemény: konyha, kenyérsütő kemence, a kőbe vájt termekhez tartozó gazdagon díszített bútorok, illetve a kivételesen gazdag könyvtár, amelyben többek közt megtalálható H. Hondius i J. Iasonius 1623-ból származó értékes atlasza is.
Az épületegyüttes további részei az arhívum, a kis nyomda és a csillagvizsgáló, amely a világszerte elismert csillagász, Niko Miličević atya tulajdonában volt. Miličević volt egyébként Blaca utolsó papja, akinek munkái évtizedekig jelentek meg a tekintélyes bécsi Astronomische Nachrichten című lapban. Említést érdemelnek a XVII. század második felének velencei iskolájához tartozó festők alkotásai is.
Szállás: Bol, Pućišća, Pražnica, Postira, Nerežišća, Milna, Splitska, Sumartin, Sutivan, Supetar
A Vis szigetén található Komiža-t a történelmi források először a XII. században említik. A XVI. századtól kezdődően a legjelentősebb dalmáciai halászfalúként tartották számon. Az itteni halászok a nagyobb fogás érdekében gyakran hajóztak ki a nyílt tengerre, illetve a távoli Palagruža és Svetac szigetekig, ezért szükségük volt egy olyan halászhajóra, amely ilyen körülmények között is tökéletesen működik. Így alkották meg a Vis-szigeti hajóépítő mesterek a "falkuša"-t, amely kivételes hajózási tulajdonságokkal bírt.
A "falkuša" egy különleges hajó, amelyen a vitorla mellett öt pár evező is található - ezek biztosítják a hajó haladását szélcsendes időben. A hajó kilenc méter hosszú, 2,90 méter széles, a fővitorla magassága pedig megegyezik a hajó hosszával, tehát az is kilenc méter. Más hajóktól nem csak mérete, hanem anyaga is megkülönböztette. Építéséhez kizárólag a Svetac-szigetről származó fenyőt használtak. Mivel ezen a szigeten rendkívül vékony a termőföld, illetve szinte állandóan ki van téve a szél és a tenger romboló hatásának, érthető, hogy az itt megélő fenyő még a legszélsőségesebb körülményeket is kibírja. A főgerendát tölgyfából készítették, míg a hajó külső borításához vörösfenyőt használtak.
A "falkuša"-hoz tartozó állandó felszerelés részei voltak a sózott hal tárolására használt fahordók, a vizet és a bort külön edényekben tartották, a kifogott halat pedig fonott kosarakban szállították. A halászok munkájuk során hálót, iránytűt és lámpást is használtak. A "falkuša"-t, amely 1998 óta az UNESCO Világörökség részét képezi, egészen a XX. századig rendszeresen használták.
Szállás: Komiža, Vis, Rukavac
