A HORVÁT KULTÚRA ÉS MŰVÉSZET FEJLŐDÉSE

Neolit kor A civilizáció legkorábbi nyomai a mai horvát területeken a neolit és az eneolit korból - azaz a fémkorszakból - származnak.
Ókor A horvát területek és az ókori görög civilizáció kapcsolatának erősödése (görög kolóniák létrejötte az adriai szigeteken). Dalmácia a Római Birodalom egyik kiemelkedő jelentőségű provinciája lesz - székhelye Split (Salona). A római császárság bukása után Dalmáciában egyre erősebben jelentkezik az ókori Bizánc civilizációs hatása.
8-10. század Az első, kimondottan a horvát kultúrát jellemző építészeti korszak. A korai kereszténység idején, illetve a román kor elején a horvát területeken viszonylag kis méretű, változatos - kör vagy kereszt - alaprajzú, kupolás templomok épülnek. Már ebben a korban kimutatható a horvátok jellegzetes, kőbe faragott díszítőmotívuma - a hármasfonat ("pleter"). Az érett romanika idején főleg többhajós, apszisos bazilikák épülnek (ilyen pl. a rabi, a zadari és a trogiri székesegyház). Ebből a korból származik a spliti és a trogiri székesegyház híres faragott kapuja (Buvina, illetve Radovan mester alkotása).
13-15. század A gótika először az észak-horvát területeken kezdi éreztetni hatását - e stílus jegyében indul meg a zágrábi székesegyház építése. Dalmácia építészetében a 15. században elsősorban Velence hatása érvényesül. A virágzó gótika egyik legkiemelkedőbb alakja Juraj Damatinac, aki főleg Splitben, Dubrovnikban és Zadarban alkotott, legjelentősebb építészeti alkotása pedig a híres šibeniki székesegyház, melyet az UNESCO a világörökségek sorában jegyez. Dubrovnikban a reneszánsz korából származik a fejedelmi palota, számos előkelő városi lakóház, valamint a város jó néhány szökőkútja is.
17-18. század A barokk stílus elsősorban az észek-horvát területek építészetében dominál (Zágráb, Varazsd, a Horvát felvidék kastélyai). Az illuzionista festészet virágzása.
19. század megjelenik a klasszicizmus, az iparművészetben és a lakberendezésben pedig hódítani kezd a biedermeier. A kor kiemelkedő horvát festője Vjekoslav Karas. A század második felének jellemző festészeti műfaja a történeti tabló, mely kiváló megjelenítője a kor ideológiájában egyre erősebb helyet elfoglaló nemzettudatnak (Quiquerez, Mašia, Ivekovia). A század legúttörőbb képzőművészeti alkotója Vlado Bukovac ("zágárábi tarka iskola"), aki tevékenységével nagy hatást gyakorolt az őt követő szecesszionista festőkre (Eikoš-Sesija, Crneia...).
20. század A horvát képzőművészetben általában az európai tendenciák érvényesülnek. A modernizmus szellemében alkotó horvát művészek elsősorban a mücheni iskolából kerülnek ki (Raeia, Kraljevia, Becia). A század közepének legnagyobb képzőművészeti alakja a világhírű Ivan Meštrovia. A két világháború közötti időszakban a horvátoknál is érezteti hatását az expresszionizmus és a kubizmus (Tartaglia, Šulentia, Gecan). 1945 után Hlebina faluból kiindulva nagy népszerűségre tesz szert a horvátországi naív festészet. Az 50-es évek képzőművészetében erősen jelen vannak az absztrakt tendenciák, míg a következő évtized festészetét leginkább az ún. második avantgárd stílusvonásai jellemzik. Napjaink horvát képzőművészetében nagyrészt a kontinens kortárs tendenciái érvényesülnek.